Önmagunkon keresztül vezet az út gyermekeinkhez!

Ki vagyok Én?

Már kisgyermekként kerestem a létezésünkkel, a minket egymástól megkülönböztető személyiségünkkel, az életutunk alakulásával kapcsolatos kérdéseimre a válaszokat. Megakartam érteni az engem körülvevő világot, figyeltem az életemben megjelenő törvényszerűségeket, az embereket. Nagyon korán eldöntöttem, hogy felnőttként segíteni fogom a gyerekeket abban, hogy szüleik valóban lássák őket, hogy meghallják, megértsék lelkük hangját, hogy ne kísérje végig gyermekkorukat a magány...

Letértem az utamról...

Teltek az évek, felnőttem, és az eredetileg elképzeltek helyett, az üzleti világ ösvényeire léptem. Jöttek az eredmények, sikerek és azt gondoltam, a megfelelő úton járok, és figyelmen kívül hagytam a folyamatosan érkező jeleket... Traumatikus események, veszteségek sorozata, párkapcsolati krízis, kislányomnál jelentkező problémák, végül egy folyamatosan súlyosbodó autoimmun betegség jött, melyből az orvosok nem látták a kivezető utat. Ez volt az a pont, aminél egyértelműen éreztem, leértem a végére. Az egymást érő negatív események megértették velem, hogy nem a megfelelő irányba haladok, el kell indulnom fölfelé.

Élni akarok!

A sokk után eldöntöttem, hogy tökéletes egészségben Én fogom felnevelni a kislányomat (aki ekkor még 1 éves sem volt...). Elhatároztam, hogy bármennyire is fog fájni, őszintén ránézek a bennem lévő árnyékos és sötét területekre, tudomást veszek mindarról, amit nem akartam észrevenni körülöttem, begyógyítom a sebeimet, hagyom összeomlani az engem szenvedésben tartó világképem, és felépítek egy újat, egy sokkal „igazabbat”, egy sokkal valóságosabbat. Helyreállítom az egyensúlyt, és megerősödve, sok kincset összegyűjtve, megteremtek egy sokkal boldogabb, értékesebb életet.

Újratervezés

Elkezdtem újra értelmezni az életem, a testem által közvetített üzeneteket lépésről lépésre megfejtettem, helyreállítottam a viszonyomat önmagammal, másokkal, a világgal, a szemléletem mindeközben pedig teljesen átalakult. Hosszú út vezetett vissza önmagamhoz, rengeteg felismerésen és megértésen keresztül érkeztem meg a Harmónia Szigetére

Végtelenül hálás vagyok mindazoknak, akik támogattak engem ezen az úton. Nagyon sok értékes mondatot kaptam, amik életem végéig kísérni fognak.

A tudatosság útján

Nagyon megdöbbentő volt számomra az a felismerés, hogy azok ellenére, hogy mindaddig meg voltam győződve arról, hogy ismerem önmagam (ha nem Én, akkor ki?...), valójában semmit sem tudtam arról, hogy mi mozgat, miért az a személyiségem, ami, miért gondolkodom, érzek, viselkedem úgy, ahogyan, ki vagyok Én és egyáltalán hová tartok... Meg voltam győződve arról, hogy kifejezetten és kiemelkedően céltudatos vagyok, aztán rájöttem, hogy mindennek semmi köze nincs a TUDATOSSÁGhoz, a tudatos életvezetéshez.

Szenvedésre nevelünk!

Sajnos nem tanítják, nem mutatják meg nekünk sehol gyermekkorunkban, nem árulja el nekünk senki az örömteli, sikeres élet titkát... Ha körülnézünk azt látjuk, hogy van, aki még kutatja, és van, aki már feladta... 

Nincs olyan tantárgy az iskolákban, hogy ÖNISMERET, pedig legalább olyan fontos szerepe van az életünkben, mint az írásnak, olvasásnak, számolásnak vagy testedzésnek. 

A tankönyvek írnak az egészséges táplálkozás, a rendszeres mozgás fontosságáról, testünkre gyakorolt pozitív hatásairól, de nem segítenek minket abban, hogy megismerjük valódi önmagunkat, megértsük gondolatainkat, érzéseinket, viselkedésünket, a világhoz fűződő viszonyunkat. 

Nem tanítanak kvantumfizikát, mely rávilágítana arra, hogy milyen csodálatos lények vagyunk mi emberek, milyen fantasztikus világban élünk (és nem kell hozzá internet és számítógépes játék), és mekkora láthatatlan és rejtett lehetőségek vesznek körül minket.

Nem tanítanak nekünk epigenetikát, mely feloldaná bennünk azt a tévhitet, hogy a génjeink áldozatai vagyunk, ki vagyunk szolgáltatva nekik, és nem tehetünk semmit.  

Ezerrel fejlesztik az értelmi intelligenciánkat (IQ), de az érzelmi intelligenciáról (EQ) és a rezilienciáról (AQ) szó sem esik, pedig 80%-ban ezen múlik a sikerünk és boldogságunk. 

Megtanítanak minket a vitatkozás, érvelés művészetére, de arról mit sem tudunk, hogyan hallgassuk meg egymást, hogyan figyeljünk egymásra, hogyan teremtsük meg és éljük meg a feltétlen szeretetet, elfogadást, bizalmat, harc és küzdelem helyett hogyan működjünk együtt.

Megtanítják nekünk már nagyon korán az elfojtást, de még csak példát sem nagyon látunk a valós önszabályozásra, folyamatosan elvárásoknak kell megfeleljünk, és folyamatosan ítélkeznek felettünk, de csak elvétve találkozunk a megértéssel, segítőkészséggel és elfogadással...

Meggyőződésem...

ha mindezek alapértelmezetten bekerülnének az iskolai órarendbe, drasztikusan lecsökkenne az iskolai bántalmazások száma, létrejönnének az egymást elfogadó, segítő, támogató közösségek, egy teljesen más világot építenénk fel, teljesen más világot hagynánk itt magunk után a gyermekeinknek...

Visszavehetjük a hatalmat az éltünk felett!

Jó volt ráeszmélni arra, hogy megállíthatjuk a sodródást, és átvehetjük az irányítást az életünk fölött, ha feltárjuk a tudatalattinkban működő, öntudatlanul kialakított és berögzült megszokásokat, észrevétlenül minket irányító „programokat”, és tudatossággal átalakíthatjuk őket felnőtt életünket támogató „programokra”. Kiléphetünk a kiszolgáltatottság és tehetetlenség csapdájából, és nem kell leélnünk egész életünket a téves meggyőződéseink, tévesen összerakott hitrendszereink áldozataként, mert végtelen lehetőségünk van.

TITOK

Nagyon felszabadító érzés volt számomra az, amikor rádöbbentem, hogy a tudatunknak mekkora hatalma van, és hogy valójában a mi döntésünk határozza meg azt, hogy szenvedve, áldozati szerepben, vesztesként vagy boldogan, győztesként éljük életünk. 

Döntéseink főként gyermekkori tapasztalásaink alapján kialakult meggyőződéseinkből összerakott „programjaink”, szülői, családi, generációs mintáink alapján születnek meg, és teljes öntudatlanságban, mindezektől vezérelve alakítjuk életünk történetét, miközben tévesen azt gondoljuk, hogy mi irányítunk. Hát ezért rohanunk sokszor a vesztünkbe, és ezért nyomorítjuk meg önmagunk és mások életét a legnagyobb jószándékkal és szeretettel.

A tudatosság a kulcs

Azt vallom, hogy képesek vagyunk létrehozni kiegyensúlyozott, sikeres, boldog életet TUDATOSAN választott személyiséggel, tudatos életvezetéssel, magas tudatszinten létezve, a Mindenható – aki semmiképpen sem egy ítélkező, büntető, parancsokat osztogató Isten - támogatásával.

A legtöbb, amit adhatunk...

Ezt a tudást hozhatjuk felszínre, megteremthetjük a testi – lelki – szellemi egyensúlyt a személyiségünk fejlődése által. Ez a tudás a LEGNAGYOBB ÖRÖKSÉG, amit szülőként a gyermekeinkre hagyhatunk... Mindez felbecsülhetetlen érték, és azt gondolom, hogy ez a valódi SZABADSÁG. 

Amikor képessé válunk arra, hogy valóban a saját életünket éljük, a saját utunkat járjuk, az életfeladatunkra rátaláljunk, a küldetésünket valóra váltsuk, akkor valóban szabadok vagyunk.

Egy új világ...

Besétáltam egy új, és rendkívül izgalmas világ kapuján, mely teljesen átalakította, megváltoztatta az önmagammal, az emberekkel, a világgal kapcsolatos gondolataimat, elképzeléseimet. Egyszer csak helyére került az életemben minden, létrejött az egyensúly, és többé már nem volt kérdés számomra, mi az Én utam. Meggyógyultam. Férjemmel a kapcsolatunk mélyebb, mint valaha (33 éve együtt...), a lányom ma már boldog, gyönyörű, tudatos kamasz, és 9 éve kisöccsének szeretetteljes nővére, aki természetesen rajong érte.

Végtelen utazás

Az utazásom nem ért véget. Hiszem, hogy ez egy életen át tartó, vagy inkább végtelen kaland. Az út során az önismeret, a személyiségfejlődés és a spiritualitás szerelmese lettem. Ma már hálás vagyok minden múltbéli fájdalmas tapasztalásért is, mert tudom, hogy mindegyik engem szolgált, mindegyik a fejlődésemet támogatta, és abban is biztos vagyok, hogy mindezek nélkül, ma nem lehetnék az, aki vagyok. Nincs jó és rossz, csak tapasztalás van, és ha megtanulunk a tapasztalataink megértése alapján élni, egyre bölcsebbé válunk. Minden konfliktus magában hordozza a felemelkedés lehetőségét, és mindegyikben van üzenet, tanítás és megannyi kincs.

Átalakulás...

Ma már hallom a lelkem hangját, és érzem azt a létem forrásából fakadó erőt és bölcsességet, melyből korlátlanul meríthetek, teremthetek, és amely mindannyiunkban, benned is ott van.

Átértékelődött bennem szinte minden. Van, ami régen sokat jelentett számomra, és ma már jelentéktelenné vált, mint ahogy olyan is van, aminek régebben nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget, ma meg központi szerepe van az életemben.

Az átalakulás egy csodálatos, ám nem fájdalommentes esemény, viszont lehetővé teszi számunkra a kapcsolataink, az életünk főbb területeinek a minőségibb, mélyebb megélését.  

Ha a SZABADSÁGhoz vezető kalandos, izgalmakkal teli utadként tekintesz rá, valamint kellő elfogadással, együttérzéssel, kíváncsisággal és rugalmassággal haladsz rajta, IMÁDNI fogod, ha viszont folyamatos önkritikával, önostorozással, bűntudattal, szégyenkezve és félve „lépegetsz” ezen az úton, szenvedősnek érezheted újra és újra...

Válaszd inkább azt, hogy... 

ez egy FERGETEGES NAGY KALAND, amiből semmiképpen sem akarsz kimaradni, mindenképpen a részese akarsz lenni!

Én kimondhatatlanul hálás vagyok azért, hogy rátaláltam erre a csodálatos, kalandokkal teli világra, melybe örömmel bevezetlek téged is, ha szeretnéd.

Amit ígérhetek: sok nevetés, sok sírás, sok új ismeret, sok új gondolat, sok új tapasztalat, sok belső munka, sok változás, egy eddig részben vagy egészben láthatatlan világ feltárása, ha elég bátor és kitartó vagy.

Velem tartasz? 

Hozd ki magadból a legjobb verziót!


Jelentkezés: +36 70 577 0609